Predmeti


Kletka za ptičji lov in limanice v torbici iz Farkasfa

Kletka za ptičji lov in limanice v torbici

Gyula Tóka

1932

Kletka za ptičji lov na brinovke. Kletka za privabljanje ptic (»hiukalicka«) je pravokotne oblike z rešetkami iz vej na vsaki stranici. V njej je bila živa brinovka, ptica pevka, ki so jo nastavili, da je s svojim petjem privabila druge brinovke iz gozda. Brinovke so se prilepile na limanice. Limanice so nosili v usnjenem tulcu iz debelega usnja, lepljenim in obdanim s katranom od znotraj, ali v torbi z limom.
S ptičjim lovom na ptice pevke so dopolnjevali dohodek. Kose so prodajali v Budimpešti, Gradcu in na Dunaju. Brinovke so bile poslastica za sladokusne gospode, saj so imele v želodcu brinove jagode. Po tem, ko je brinovka postala zaščitena ptica, je bil ptičji lov opuščen.

Informacije o digitalizatu


Materiali in tehnike
les, usnje
Krajevno geslo
Farkasfa
Drugo poimenovanje kraja
Farkischdorff, Farkasovczy, Farkaschfa, Farkischdorf, Farkisdorf, Farkasovczi, Farkasovczy, Farkissovczi
Dimenzije predmeta (D/Š/V)
47 cm / 33 cm / 20,5 cm
Mere - opis
Enyvesvesszők tokban. Tok: D/H: 26 cm Š/SZ: 18 cm Lépesvesszők: 25-28 cm (110 db)
Kraj izvora/nastanka
Farkasfa
Strokovni opis
Farkasfán “tót rigu”-nak hívták a fenyőrigót. A rigászást Oravecz Ferenc honosította meg Farkasfán. A ma Szentgotthárdhoz tartozó Tótfalváról (Rábatótfalu-Slovenska ves) költözött oda. 1942-ben halt meg 78 éves korában. Apja is rigász volt Tótfaluban. Ő vette meg a többi rigász rigóit és küldte Budapestre a vadkereskedésbe. Onnan továbbították Németországba, Bécsbe, Grazba. Egy madár ára 40 fillér volt. 1 nap 100 madarat is meg lehetett fogni. 40 pengőt kaptak érte. Egy szép öltöny ára akkor 18 forint volt.
Fenyőrigó a neve, mert boróka magján él. Télen lehetett fogni. 1952-ben 25 rigász volt Farkasfán. A környékbeli falvak, ahol rigásztak: Orfalu, Apátistvánfalva, Szakonyfalu, Ritkaháza, Permise, Alsószölnök, Rábatótfalu. Volt olyan tél, hogy 5-600 pengőt is megkeresett egy rigász. Akkor megérte, mert 40-50 fillér volt a napszám. Reggel 5-től 11 óráiga 20-40 rigót lehetett fogni. Egy télen 300-500 darabot. Némelyeknek volt madárkereskedő engedélyük. Az enyüstarisznyát többnyire használt csizmaszárból csinálták. Az enyvesvessző egyik vége vastagabb, szögletes és lyukas pálcika, amiből ferde, vékony nyél nyúlik ki.
Némelyik rigász annyit keresett, hogy az egész család felruházkodott a jövedelemből. Dömötör Sándor 1952-ben saját megfigyelése, valamint Tóka Ferenc 50 éves szegényparaszt, kisbíró és felesége (sz. Soós Mária) 40 éves parasztasszony közlései alapján gyűjtötte az adatokat. (Dömötör Sándor: Adatgyűjtés Farkasfán. 1952. Rigászás. Kézirat a Savaria Múzeumban: K-189. IV.11-15.)
Predmet hrani in identifikacijska številka
Savaria Múzeum 59.1425.1 59.1425.3.1
Literatura
Pável Ágoston, Rigászás a Vendvidéken és az Őrségben. A Néprazji Múzeum Értesítője, Budapest, 1942. 2. 113-121.
Ime datoteke
SM_035 _ A _ 0001.jpg
Ločljivost
300 dpi
Omejitve rabe
Korlátozott
Datum dokumentacije
2019-02-19
Dokumentalist
Mukicsné Kozár Mária

Foto galerija


Ob uporabi gradiva je obvezna navedba vira (www.documenta-pannonica.si) in ustanove ali posameznika, ki hrani izvirnik.
Skip to content